3. Who's caught on the cross

Sziasztok!
Végre valahára sikerült meghoznom az új részt, sajnálom, hogy sokat késtem vele, de elfoglalt voltam a munka miatt, meg készülök a fősulis felvételre is, így kevés időm volt. Remélem kárpótolni tudok mindenkit ezzel a résszel, kicsit hosszúra sikeredett, ami remélem nem nagy probléma:)
Ebben a fejezetben jobban megismerjük Rachel érzéseit, no meg találkozhatunk végre a jegyesével, Mattel, s annak apjával is. Lesz benne természetesen az elmaradhatatlan Mark & Rachel "harc" is. 😊
Remélem elnyeri a tetszésetek ez a rész is.
Ajánlom ezeket a zenéket a fejezet olvasásához, ugyanis ezeket hallgattam miközben írtam. X X X
Jó és kellemes olvasást kívánok mindenkinek! Örülnék pár kommentnek, visszajelzésnek. 💕
Puszi,
Faithe

HARMADIK FEJEZET: WHO’S CAUGHT ON THE CROSS

Másnap reggel gyönyörű napsütéses idő köszöntött Nevermore városának lakóira. Az égen csak pár bárányfelhő volt, a madarak pedig boldogan csicseregtek már 5 óra 40 perckor a fák ágain. Néhányan kihasználtak a jó időt azzal, hogy a kora reggeli órákban a park körüli tónál futottak, de akadtak olyanok is, akik munkába siettek. Minden adott volt egy csodálatos reggelhez, ám egyvalaki úgy érezte, élete legrosszabb napjára ébredt fel.
Rachel ötödszörre nyomta ki az ébresztőjét és fordult át az ágy bal oldalára. Néhány hajtincse belelógott az arcába, a takaró pedig a fejéig felvolt húzva. Semmi életkedve nem volt ahhoz, hogy dolgozni menjen, holott imádta a munkáját az ID-nél, de az előző napi események nem hagyták őt nyugodni. Hiába próbált meg aludni, nem ment neki, s az egész éjszakát azzal töltötte, hogy ide-oda forgolódott az ágyban, mikor pedig végre lehunyta a szemeit Mark Logan önelégült arca és vigyora jelent meg előtte, így még inkább elment a kedve az alvástól, no meg a munkától is. A fiatal lány egyszerűen utált másoktól függeni, ráadásul nyomós indoka is volt, hogy miért nem akart csapatban dolgozni, amit a főnöke, Jack pontosan és részletesen tudott, mégis arra kényszerítette őt, hogy belemenjen a csapatmunkába. Rachel elárulva érezte magát és dühös volt, hogy nem adtak neki választási lehetőséget. Morgolódva gördült át ismételten a jobb oldalára, pont mikor a jegyese, Matt Winters belépett a hálószobájukba két bögre kávé társaságában. A lány érezte ahogy a férfi helyet foglalt az ágyon, majd azt követően a takaró eltűnt a fejéről. Sötét haja össze-vissza állt, amit Rachel kevés sikerrel, de próbált elrendezni, miközben felült az ágyban. Matt átnyújtotta neki az egyik bögrét, amit a másik készségesen elfogadott. Ahogy beleivott a kávéba, elöntötte őt az elégedettség, így megengedett magának egy óvatos, apró nyújtózkodást a karjával, amit aztán felszisszenve rakott le maga mellé, ugyanis a lövés helye még mindig fájt.
– Nem akarok dolgozni menni – szólalt meg a lány, miután egy újabbat kortyolt a kávéjából. Matt felvonta a szemöldökét.
– Miért? Hiszen te imádsz dolgozni, Rach – jött a válasz a jegyesétől, mire Rachel megforgatta a szemeit.
– Mostantól már nem – dörzsölte meg a szemeit a lány. – Csapatba kerültem egy idiótával.
Matt megdöbbent a párja utolsó mondatán. Rachel és a csapatmunka?
– Együtt fogsz valakivel dolgozni? Azt hittem te utálsz másokkal dolgozni egy ügyön.
– Utálok is – horkantott fel Rachel gúnyosan. – De ez nem érdekli Jacket.
– De a főnököd tudja azt a bizonyos esetet, nem? – értetlenkedett tovább Matt, mire a lány ajkait egy sóhaj hagyta el.
– Igen, tudja, de amint láthatod nem vette figyelembe.
Rachel megborzongva gondolt vissza arra, hogy mi is történt az FBI-nál pár évvel azelőtt, hogy az ID-hez került. Sötét foltként tartotta számon a múltjában és nem szívesen beszélt róla senkinek sem, Jack és Matt azon kevés emberek közé tartoztak, akik tisztában voltak a történésekkel, de sosem mertek róla beszélni, leginkább a fiatal lány miatt. Rachel, miután egy fejrázást követően kiszakadt a gondolatai világából, úgy döntött vesz egy forró zuhanyt, ám mielőtt benyithatott volna a fürdőszobába, Matt szavai megállásra késztették őt.
– Ugye nem felejtetted el a ma esti vacsorát? – kérdezte a férfi, miközben felkapta a lány üres bögréjét az éjjeli szekrényről.
Picsába, káromkodta magában a lány, majd miután megfordult egy apró, erőltetett mosolyt varázsolt az ajkaira.
– Persze, hogy nem! – mosolygott tovább Rachel. – Alig várom már, hogy együtt vacsorázzunk apáddal.
Matt őszinte mosolyától Rachel úgy érezte összefacsarodik a szíve, így inkább egy biccentést

követően bevonult a fürdőszobába, aminek az ajtaját magára zárta mihelyst a helyiségbe lépett, majd megnyitotta a zuhanyt és neki állt vetkőzni. Egy mély, gondterhelt sóhajtás kíséretében állt be a forró víz alá, s hagyta, hogy az elmossa minden problémáját.
Rachel nem tudta volna pontosan megmondani, hogy mikor szeretett ki Mattből, s kezdett el inkább puszta szeretetet érezni iránta. Talán, az FBI-nál történtek után, vagy esetleg az után, hogy megkérte a kezét, a fiatal lány pedig ráeszmélt, hogy már régóta nem szerelemmel viszonyult a párjához. Megszokásból viszonozta a csókját, fogta meg a kezét, ráadásul az együttléteik sem voltak már olyanok, mint régen, pedig Matt helyes férfi volt. Erős állkapcsa volt, szőkés barna hajával és vakító mosolyától bármelyik nő elolvadt volna, kivéve Rachelt. Hónapok óta volt már, hogy utoljára együtt voltak, amit a fiatal lány nem is bánt. Semmi kedve nem volt hozzá, főleg nem vele.
A legrosszabb az egész helyzetben az volt, hogy a párja még mindig ugyanúgy szerette Rachelt, mint a kapcsolatuk kezdetén, egész egyszerűen rajongott a lányért, s mindent megtett volna érte, hogy boldog legyen. Ám Rachel rég nem volt boldog, legalábbis abban a kapcsolatban, de valamiért nem merte azt közölni a férfival, pedig tudta, igazságtalanság és képmutatás az, amit művelt. Hogy miért mondott igent mégis? Rachel úgy volt vele, talán újból bele fog szeretni, ha magasabb szintre emelik a kapcsolatukat, azonban sajnos tévedett.
Megdörzsölve a szemeit, kirántotta magát a gondolatai világából, s inkább elzárta a zuhanyt, ugyanis már teljesen kiszívta bőrét a forró víz.  Maga köré csavarta törülközőjét és kisétált pár gőzfelhő kíséretében a fürdőből, útja pedig egyenesen vissza a szobájába vezetett, ahol azon nyomban nekiállt készülődni. Körülbelül fél órába telhetett, mire Rachel teljesen elkészült mindennel, középhosszú sötét haját kivasalta, arcára halvány alapsminket rakott fel, ami csak szempillaspirálból és alapozóból állt. Szokásosan fekete nadrágot és egy szimpla sötétkék rövidujjút vett fel, amit egy fekete bőrdzsekivel és bakanccsal dobott fel. Táskáját felkapta az előtérben, majd a konyhába ment, ahol egy cetlire írt üzenet várta.

„A vacsorához vegyél fel valami elegánsat, mondjuk a vörös bársonyruhádat.

Este találkozunk! Millió csók,

M.”

Rachel megforgatta szemeit, majd összegyűrte tenyerében a papírt és a kukába dobta. Remek egy este lesz ez, gondolta keserűen a fiatal lány és teljes erőből becsapta maga mögött a lakásuk ajtaját.

Két alak álldogált az ID épülete előtt a reggeli órákban, csak idők kérdése volt és a férfi legújabb társa is hamarosan ott lesz mellettük, valószínűleg egy fintorral az arcán. Mark aggódva és idegesen masszírozta meg a nyakát, miközben tekintetével ide-oda nézegelődött, abban a reményben, hogy valahol feltűnik a sötét hajú ügynök, azonban nyoma sem volt a lánynak. Mark kifújta a levegőt és aztán belekortyolt az olcsó kávéjába, amit a sarki kávézóban vett. Feszült volt, ugyanis tartott attól, hogy Rachel erőteljes utálata iránta rányomhatja azt a bizonyos bélyeget az ügyre. Különböztek egymástól, a férfi el sem tudta képzelni hogyan fognak ők ketten összedolgozni. Míg Rachel túl komoly volt, addig Mark szeretett komolytalanul viselkedni. Hirtelen a mellette lévő ásított egy nagyot, majd azt követően levette a napszemüvegét és a feje tetejére helyezte. Unott arccal fordult a férfi felé, ami tőle szokatlan volt.
– Még mindig nem hiszem el, hogy együtt kell dolgoznod egy ID-ügynökkel – fintorgott a vöröshajú lány.
– Ez van, Avery – vont vállat a barnahajú férfi. – Remélem minden rendben lesz.
– Kétlem – nevetett fel gúnyosan Avery. – Nem sok jót hallottam erről a csajról.
Mark összeráncolta a homlokát és érdeklődve a lányra pillantott.
– Kutattál utána? – nézett megrökönyödve Mark, mire Avery megforgatta a szemeit unottan.
– Még nem – döntötte oldalra a fejét és baljósan elmosolyodott, ami nem tetszett a férfinak, s hirtelen rossz érzés töltötte el.
Mielőtt azonban bármit is mondhatott volna, egy taxi lassított és állt meg a járda szélénél, amiből pár másodpercet követően Rachel Sawyer szállt ki. A kocsi ajtaját egy laza mozdulattal becsapta, majd egy mély levegő vétel után elindult az ID épületének bejáratához, ám félúton megtorpant, ami Marknak és Averynek volt köszönhető. Megütöközve akadt meg a szeme a két CA-ügynök láttán, akik kint álldogáltak az épület előtt, s őt nézték. Míg Mark tekintete érzelemmentes volt, addig a mellette álló lány kritikus tekintettel méregette Rachelt, amely nagyon nem tetszett a volt FBI-os nyomozónak, így önkéntelenül is összeszűkítette a szemeit, arca fintorba torzult, aztán pedig egy sóhajtást követően eléjük lépve megállt.
– Szia, Rachel! – üdvözölte a férfi a másikat egy hatalmas mosollyal az arcán, abban a reményben, hogy Rachelnek is jó kedve lesz, de nem lett.
– Helló, Logan – jött a szokásos monoton hangú válasz. – Egy nap telt el és máris két partnert kapok, hát nem én vagyok a legszerencsésebb a világon? – folytatta gúnyos hangon a lány, majd a vörös hajúra terelődött a tekintete, aki megforgatta a szemeit.
– Isten őrizz, hogy én veled dolgozzak! – helyezte kezét a szívére, Avery. – Én csak kísérő vagyok.
Rachel érdeklődve felvonta a szemöldökét.
– Szóval, te lennél...?
– Avery Duval. Mark társa.
– Az ágyban? Vagy a munkában? – kérdezett vissza pimaszul a lány, és megeresztett magának egy vigyort, miközben közelebb lépett a másikhoz.
Ahogy elhangzott a kérdés, Mark teljes zavarban érezte magát, s azt kívánta, bárcsak máshol lenne vagy megnyílna alatta a talaj, Avery pedig felháborodva meredt az ID-ügynökre, aki élvezettel figyelte a kialakult helyzetet. Teljesen nyilvánvaló volt számára, hogy a vörös hajú lány odavolt a férfiért, Rachel ugyanis ismerte annyira az embereket, hogy olvasni tudott róluk és a testbeszédükről. Averyről szinte sikított az elkeseredés és a vágy a figyelemre, no meg a szerelemre.
– A munkában! – sziszegte indulatosan Avery, aki sértve és megalázva érezte magát, ami nagyon nem volt jó párosítás nála.
– Én mentem, vannak fontosabb dolgaim is – szólalt meg ismételten a CA-ügynök, majd Markra nézett. – Részvétem, ez egy rémálom lesz.
Avery egy utolsó, dühös pillantást még küldött Rachel felé, azután minden további szó nélkül megfordult és otthagyta őket a bejáratnál. Mark zavartan vakarta meg a tarkóját, majd a mellette állóra tekintett féloldalasan, aki szórakozottan nézte Avery távolodó alakját. Szóval, mégis képes a mosolygásra, gondolta a férfi, miközben barna szemeit egy pillanatra sem vette le Rachelről.  Annak ellenére, hogy még csak két napja ismerte, megtudta állapítani, hogy Rachel nem az a barátkozós típus, s nehezen bízik meg másokban. Mintha korábban átverték volna. Arról nem is beszélve, hogy szarkasztikus megjegyzéseitől az embernek elmegy a kedve attól, hogy megismerje a fiatal lányt. Olyan volt, mint egy rideg jéghercegnő, aki mindig keménynek mutatta magát, csakhogy leplezze a fájdalmait, csalódásait. Taszító volt az ID ügynök személyisége és természete, ám mégis volt benne valami vonzó is. Mark nem tudta volna megnevezni mi volt az.
– Nem mondták még, hogy udvariatlan dolog bámulni? – rántotta ki Rachel hangja, Markot a merengéséből. A férfi azonnal elpirult.
– Bocsi – nevette el halkan magát a CA-ügynök, majd gyorsan témát váltott. – Öhm, mi lenne, ha bemennénk? Tudod, körbe vezethetnél meg minden?
Rachel nem válaszolt, csak tett egy lépést a férfi felé és megállt előtte. Mellkasuk enyhén összeért, Mark pedig magában megállapította, hogy legalább fél fejjel magasabb volt a lánynál, aki láthatóan nem volt zavarban attól, hogy közel legyen hozzá. Ajkait egy halk, de jól hallható sóhaj hagyta el, minek következtében Mark teste megfeszült és egyre inkább zavarban érezte magát, ami Rachelnek volt köszönhető. A lány felpillantott rá, majd megszólalt negédes hangon.
– Ügynök vagyok, nem pedig idegenvezető – veregette meg Mark vállát a sötéthajú lány, majd egy mosoly kíséretében kikerülte a férfit.
Mark másodpercekig még döbbenten állt egy helyben, aztán egy fejrázást követően Rachel után indult, aki már a kitárt ajtóban várt rá, mikor pedig a CA-ügynök belépett a helyiségbe, a lány elengedte az ajtót, majd intett a fejével, hogy kövesse őt. Végig mentek a hosszú folyosón, nem törődve a gúnyos pillantásokkal, amiket a lány kollégái küldtek feléjük, ugyanis az irodában hamar elterjedt a hír, hogy a híres Rachel Sawyer, akiről közismert volt, hogy utált csapatban dolgozni, partnert kapott maga mellé. Mark összeráncolt szemöldökkel figyelte az egészet, ám úgy gondolta, egyelőre nem teszi szóvá a dolgot, inkább néma csendben haladt mögötte, tekintetével pedig ide-oda nézelődött egészen addig, amíg el nem érték a lány irodáját. Rachel felsóhajtva nyitott be az új irodájába, ahol kettő, nagyobb íróasztal volt elhelyezve, azzal is jelezve a lánynak, hogy társat kapott. Ajkain egy fintor jelent meg és az ablak melletti asztalra dobta a táskáját. Jack, a főnöke reggel egy rövid, de lényegre törő üzenetben írta le, hogy új irodát is fog kapni, így Rachel, mielőtt elkészült volna, még tíz percet idegösszeroppanással és dühöngéssel töltött. Utálta az egész kialakult helyzetet, s legszívesebben felmondott volna, de nem tehette meg. Hirtelen zöld szemeit a férfire terelte, aki zsebre tett kézzel állt az iroda közepén és falon lógó képeket nézegette, amin korábbi rendőrfőnökök, ezredesek és hadnagyok szerepeltek. Rachel nem tudta elképzelni, hogyan fognak ők ketten együtt dolgozni. Egy pokol lesz.  
– Szóval, mit tudsz az Imperiumról? Össze kellene írnunk, hogy melyikünknek milyen információja van róluk – törte be a csendet a lány, hangja komolyan csengett. Mark elfordult a képektől, s ránézett.
– Először mondd te – felelte a CA-ügynök, mire Rachel felvonta a szemöldökét. Ugye most csak viccel?
– Ez most komoly? – sziszegte a lány. – Legyél már komolyabb, ez nem egy játék.
Mark felsóhajtva foglalt helyet az új irodájának székén, majd mindkét lábát felrakta az asztal tetejére, aminek következtében elnyert egy lebecsmérlő pillantást a másiktól.
– Az Imperium már évek óta foglalkozik a drogkereskedelemmel, embercsempészettel, prostitúcióval, bérgyilkossággal. Országszerte vannak központjaik és raktáraik, ráadásul mi úgy értesültünk, hogy nem egy éjszakai bár is az ő tulajdonukban van. Napi szinten tűnnek el fiatal lányok Nevermore-ban, és kerülnek a rabszolgapiacra vagy az utcára. A drogok pedig megállás nélkül áramlanak be a városba. Sajnos, fogalmunk sincs arról, hogy ki a vezetője az Imperiumnak.
– Próbáltatok tagokat kihallgatni? – szólt közbe a lány, s magában kelletlenül állapította meg, hogy nem kerültek előrébb, ugyanis azokat az információkat már rég tudta.
– Persze – horkantott fel Mark. – Csak mikor a kikérdezésre került sor, mindegyiket vagy megölték, vagy öngyilkos lett. Az egyiket például a szemünk láttára lőtték agyon.
Rachel összeráncolta a homlokát és leírt valamit egy papírlapra, amit időközben vett elő, Mark pedig tovább folytatta.
– Mielőtt megkaptam ezt az ügyet, egyszer kerültem csak összetűzésbe az Imperiummal. Az akkori partneremet meg is ölték a bevetés során, tűzharcba keveredtünk velük.
– Hát ez megnyugtató – húzta el a száját a lány, miközben arra gondolt, hogy ő nem akar olyan sorsra jutni, mint a férfi előző társa.
– Neked van múltad velük? – kérdezett vissza Mark, szemében kíváncsiság villant meg. Rachel nyelt egyet.
– Nincsen – vágta rá azonnal az ID-ügynök, mire a férfi felvonta a szemöldökét.
Rachel nem akart tovább foglalkozni a témával, így gyorsan áttért másra, ami Marknak is feltűnt.
– Mi van a pendrive-al? – jött az újabb kérdés a lánytól.
– Mi van vele? – értetlenkedett a férfi, Rachel pedig megforgatta a szemeit.
– Mik találhatóak rajta? – Mark vállat vont. – Komolyan mondod, hogy nem nézted még meg? Nekem az első dolgom az lett volna!
– Nyugi, Rae – emelte fel a kezeit Mark, mire a lány még inkább ideges lett, ami a becézésnek is köszönhető volt.
– Rachel a nevem, nem pedig Rae – sziszegte dühösen a fiatal lány, majd idegesen beletúrt a hajába. – Komolyan mondom, annyira idegesítő vagy, Logan! Mindent lazán veszel és nem foglalkozol azzal, hogy mennyire komoly ez az ügy! – üvöltött Rachel, mire a mondat végére ért.
– Néha neked is lazábbra kellene venned a dolgokat, túl feszült vagy – jött a válasz a férfiről, Rachel pedig döbbenten meredt a másikra.
– Szórakozol velem? – döntötte oldalra a fejét a lány. – Minden a te hibád! Még a táskákat sem tudtam miattad átnézni!
Mark unottan megforgatta a szemeit és felállt a székből, majd az asztala elé sétálva nekidőlt annak. Karjait összefonta a mellkasa előtt, s a másikra nézett.
– Úgy sem találtál volna benne semmit sem – mondta nyugodt hangon Mark, szemeivel szórakozottan nézte Rachelt, aki forrongott a dühtől.
– Honnan tudod?
– Mert nem ott voltak a fontosabb dolgok – felelte a férfi, hangja kioktatóan csengett, ami nagyon nem tetszett az ID-ügynöknek.

Rachel vett egy mély levegőt, aztán kifújta azt, és utána közvetlenül Mark elé sétált, kezeit a férfi mellkasára csúsztatta, akit hirtelen elöntött a forróság, s ismételten kezdte zavarban érezni magát, így nyelt egyet. Rachel szélesen mosolyogva pillantott fel rá, majd hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül erőteljesen belemarkolt Mark pólójába, aki arra felszisszent és közelebb rántotta magához.
– Ajánlom, hogy igazad legyen – kezdett bele suttogva a lány, hangja baljósan csengett – , mert, ha miattad elszalasztottam egy fontos nyomot, akkor azt fogod kívánni, bárcsak meghaltál volna ott, abban a fürdőszobában. Ne szórakozz velem. Hidd el, Logan, nem akarsz engem a legrosszabb ellenségednek.
Ahogy befejezte a mondatot, elengedte a megszeppent férfit és minden további szó nélkül kisétált az irodából, hogy szerezzen magának egy kávét. Mark percekig döbbenten állt egy helyben, aztán kifújta az addig visszatartott levegőt, s úgy döntött, inkább megnézi az Imperium-ügy aktáját. Keresztre fogok én még egyszer kerülni miatta, gondolta magában, azt követően pedig kinyitotta a mappát, s képek ezrei tárultak elé.

A nap hátralevő része gyorsan eltelt Rachel legnagyobb örömére, s mire észbe kapott már a saját tükre előtt állt és az esti vacsorára készült a jegyesével, meg a jövendőbeli apósával. Hosszú ujjú, vörös bársonyruhája tökéletesen simult az alakjára, amihez egy kisebb sarkú fekete szandált vett fel. Nyakláncot a ruha magasított nyaka miatt nem vett fel, így csak egy rubinvörös hosszú fülbevalóval dobta fel a szettjét, haját pedig kiengedve hagyta. Már előre látta, hogy az egész estés bájolgásba bele fog fájdulni az arca, egyszerűen semmi kedve nem volt a vacsorához, egyedül Matt miatt csinálta. Végig simított az arcán, ügyelve arra, hogy ne kenje el a sminkjét, aztán kifordult a helyiségből, s a konyha felé vette az irányt, ahol a jegyese már nagyban pakolta ki a szekrényből a poharakat, amiket egy előre behűtött pezsgő mellé helyezett. Matt mindent elkövetett, hogy tökéletesre sikerüljön az este, az pedig még inkább feszültté tette Rachelt.
– Csodásan festesz, Rach – szólalt meg Matt, miután kibontotta a pezsgőt. – Apa bármelyik pillanatban itt lehet.
– Te is jól nézel ki – felelte automatikusan a lány, ajkaira pedig a szokásos mosolyt varázsolta.
Pár másodperccel később megszólalt a csengő, jelezve mindkettejüknek, hogy a várva várt vendég megérkezett. Matt egy utolsó csókot még nyomott Rachel homlokára, majd elment ajtót nyitni, magára hagyva a lányt a konyhában, aki kihasználva a pillanatot megtöltötte a poharát pezsgővel. Máshogy úgy sem lehet elviselni ezt az estét, gondolta magában, miközben megitta az alkoholos italt. Ahogy lerakta a poharát a konyhapultra, Matt és az apja léptek be egymást követve. Rachel egy erőltetett mosolyt küldött a jövendőbeli apósa felé, aki biccentett egyet a fejével.
– Rachel, jó újra látni téged – szólalt meg az idősebb férfi, hangja érzelemmentes volt.
– Önt is, Mr. Jones – felelte udvariasan a lány, közben Matt mellé lépett és kezeivel átölelte Rachelt, aminek hatására Mr. Jones ajkain egy alig észrevehető fintor keletkezett.
Steven Jones tipikusan az az ember volt, akitől jobb volt megtartani a tisztes, tíz méteres távolságot. Még a saját fia is tartott tőle, annak ellenére, hogy állandóan meg akart neki felelni. Üzletember lévén, rideg külsővel rendelkezett, ami még inkább taszítóan hatott Rachelre, valahogy sosem kedvelte a férfit. Volt benne valami baljós és hátborzongató, amiatt pedig a lány nem igen szeretett volna a családhoz tartozni. Nem csodálom, hogy Matt inkább az anyja nevét vette fel, morogta magában Rachel és a két férfi után indult, akik már az asztalnál ülve várakoztak rá.
A vacsora viszonylag kellemesen telt el, leginkább a két férfi beszélgetett, Rachel csak néha szólalt fel egy-egy téma kapcsán, amit nem is bánt, ugyanis Ő inkább hallgató típusnak tartotta magát. Szóba kerültek céges terjeszkedések, tárgyalások, építkezések amikből a lány csak néhány szófoszlányt kapott el, mert nem igazán érdekelte őt a dolog. Jobban lekötötte őt a pohara folytonos újratöltése és a zöldségek számolása a tányérjában. Váratlanul, Steven abbahagyta a fiával folytatott csevegést, s Rachelre terelte hidegkék tekintetét, ami hatására az ID-ügynök akaratlanul is megborzongott.
– Szóval, Rachel, milyen ügyön dolgozol éppen? – kérdezte megjátszott érdeklődéssel az idős férfi.
– Megkaptam az Imperium-ügyet – válaszolta szemrebbenés nélkül a lány, majd még jobban kihúzta magát, hogy megmutassa a férfinek, van ő is annyira profi, mint a többiek.
– Igazán? – élénkült fel Steven és fiára pillantott, aki bólintott egyet. – Nos, ez remek hír. Gratulálok, bizonyára megtiszteltetésnek érzed, hogy rád bíztak egy ilyen fontos ügyet, mint ez.
– Igen, Mr. Jones, nagyon örültem neki – helyeselt a lány, a két férfi pedig összenézett pár másodpercre, majd Steven ismét az ügynökre terelte tekintetét.
– Reméljük, semmi bajod nem fog esni, hiszen végtére is, eléggé veszélyes bűnszervezet után nyomozol, Rachel.

A sötéthajú lány nem válaszolt, csak nyelt egyet, ugyanis egyszeriben rossz érzés fogta el őt, ami az idősebb férfi mondatának volt köszönhető. Valamiért vészjóslóan, fenyegetően hatott Rachelre, nem tudta volna megfogalmazni mit is érzett ott, abban a pillanatban. Egyetlen egy dolog volt biztos számára; nem szabad megbíznia olyan emberben, mint Steven Jones, aki előbb vetne másokat az oroszlánok elé, csakhogy saját magát mentse.

– Nem kell félnie, Mr. Jones, tudok magamra vigyázni – felelte végül a lány nyomatékosan, mire Matt, aki addig némán figyelte az eseményeket, megfogta Rachel kezét biztatóan.

Az idősebb férfi hosszan nézte Mattet és Rachelt, majd végül hidegkék íriszeit a poharára irányította, amit fel is emelt, hogy beleigyon, ajkain egy alig látható féloldalas, mindentudó vigyor keletkezett, ami másodpercek múlva el is tűnt.
Pár óra múlva, miután a vacsorának vége lett, Rachel ismételten egyedül álldogált és tevékenykedett a konyhában, Matt ugyanis kikísérte az apját, így az elpakolás a lányra várt. Egyik kezében egy pohár pezsgő volt, míg a másik kezével a tányérokat rakosgatta a mosogatóba. Számára felért az este egy kivégzéssel, alig várta már, hogy vége legyen, főleg Steven miatt, aki különösképpen irritálta az ID-ügynököt. Miután az utolsó tányért is berakta a mosogatóba, megkönnyebbülten nyújtózott egyet óvatosan, majd a konyhapultra helyezte a félig pezsgővel teli poharát, s kiment a konyhából, hogy vegyen egy forró, lazító zuhanyt az után a hosszú, eseménydús nap után.