4. So we could build a playground

Sziasztok! 
Kisebb kihagyás után, de végre meghoztam a legújabb. negyedik fejezetet. Sajnálom, hogy ennyit kellett rá várni, de egyszerűen lekötött a munka és alig volt szabadidőm. No, de mindegy is, nem húzom tovább a szót.
Ebben a fejezetben kicsit beleláthatunk a nyomozás alakulásába és Mark magánéletébe. Feltűnik még a részben Adelia, Rachel egyik kollégája és barátnője. Szeretném legszögezni, mivel sokan mondtátok Rachel mennyire kemény, hogy annak is megvan a maga oka, hogy miért olyan a lány, amilyen. :) Idővel ki fog derülni, és betekintést is nyerhettek majd a múltjába, de az még pár fejezettel odébb van, szóval addig is a türelmeteket kérem!
Jó olvasást kívánok mindenkinek és remélem elnyeri a tetszéseteket az új fejezet! 😊💕
Puszi,
Faithe

NEGYEDIK FEJEZET: SO WE COULD BUILD A PLAYGROUND

Marknak sok minden járt a fejében, miközben a reggeli kávéját fogyasztotta mattszürke konyhájában. Épphogy csak visszaért a futásból, de már a második bögrénél tartott. Minden reggel pontban 5 óra 30 perckor felkelt, hogy szokásosan egy órát fusson a nevermore-i parkban, s annak környékén. Fontosnak tartotta, hogy már kora reggel fitt legyen, no meg bírni tudja az aznapi gyűrődést, a futás pedig mindig segített neki abban, hogy egész nap energikus és kitartó legyen. 

Barna szemeivel rápillantott a pulton heverő fekete pendrive-ra, miközben újabb adag kávét töltött magának, amibe aztán két cukrot belerakott. Maga sem értette, hogy miért nem nézte meg mi található rajta, egyszerűen megfeledkezett róla, egészen addig, amíg Rachel szóvá nem tette. No igen, ő volt a másik rejtély Mark számára. Gyanúsnak tartotta a lány válaszát az Imperiumos kérdésre, miszerint volt-e múltja velük. Túl gyorsan válaszolt, ráadásul elég zavart lett a kérdés elhangzásakor, arról nem is beszélve, hogy még a témát is elterelte. A másik furcsaság Rachel viselkedése volt. Egyik pillanatban ki nem állhatta őt, aztán a másikban túlságosan közvetlen volt vele.  Egyáltalán nem tudott rajta kiigazodni, hiába próbálkozott, tovább gondolkodni azon viszont nem volt ideje, ugyanis váratlanul megszólalt a telefonja. Frank Milton hívta, a főnöke. Mark kelletlenül vette fel a telefont, majd egy nagy levegő vételt követően beleszólt:

– Igen, főnök? 

– Mark, de jó hallani a hangod! – jött a felelet a vonal túlsó végén. – Hogy vagy, hogy megy a munka?

– Megvagyunk, nehezen, de megy – mondta unottan a CA-ügynök, s elnyomott egy ásítást. 

– Sikerült valamit megtudnod az ID-ről? – kérdezte a főnöke, mire Mark megforgatta a szemeit. Szóval ezért hívott.

Amikor Frank és Mark elhagyták Jack irodáját, az után, hogy a két rivális ügynökség vezetője megegyezett a csapatmunkán, Frank kiadta a fiatal férfinek azt a feladatot, hogy derítsen ki minél több titkot az ID-ről, amit később a közös munka után feltudnak használni ellenük. Mark kelletlenül ment bele a dologba, ugyanis ő neki semmi kedve nem volt ahhoz, hogy áskálódjon a rivális ügynökség ellen, azonban nemet nem mondhatott a főnökének. 

– Ők is annyit tudnak az Imperiumról, mint mi – felelte végül a CA-ügynök, amire egy hümmögést kapott válaszul. 

– És a lány? Róla mit tudsz?

Mark összeráncolta a homlokát, hirtelen nem tudta mit mondjon.

– Semmit igazából – mondta a főnökének. – Nem igazán beszél magáról.

– Akkor legyél vele barátságosabb, hátha valamit elmond.

– Kétlem, hogy elfog. Zárkózott típus.

– Minél kedvesebb vagy, annál jobban megnyílnak a nők előtted, Mark! Ezt ne feledd. Hívlak majd még – mondta Frank, aztán minden további szó nélkül megszakította a kapcsolatot. 

A fiatal férfi félrehúzta a száját a főnöke szavainak hallatára. Mindig is tisztában volt vele, hogy Frank mennyire lekezelő volt az ID-vel és a nőkkel szemben, így nem érte meglepetésként az, hogy alábecsülte Rachelt, s csak tipikus naiv nőnek titulálta, holott ő több volt annál. Mark még magának sem akarta beismerni, de talán egy kicsit fel is nézett a lányra, abban viszont biztos volt, hogy szerencsés volt, mert egy olyan kemény társat kapott, mint Rachel Sawyer. Az már egy más kérdés volt Mark számára, hogy vajon mit titkolt a lány az Imperiummal és a múltjával kapcsolatban. Lehet, hogy fiatalabb korában tagja volt a bűnszervezetnek?

Megbotránkozva a gondolatain, a CA-ügynök újból megdörzsölte a szemeit és az üres bögréjét a mosogatóba helyezte, majd azt követően elindult, hogy vegyen egy friss zuhanyt, munkába menet előtt. Azonban még a forró víz sem tudta elhessegetni a baljós gondolatait Rachellel kapcsolatban. 

Rachel és Adelia Dawn már kora reggel bent voltak az irodában, hogy minél hamarabb neki álljanak a nyomozásnak a bűnszervezettel kapcsolatban. A sötéthajú lány nem sokat aludt az éjjel, ami az előző napi vacsora estnek volt köszönhető, ráadásul eléggé fel is öntött a garatra, aminek következtében még fejfájásra is ébredt. Semmi kedve nem volt ahhoz, hogy egyedül legyen az ID-épületében, így megkérte a barátnőjét, s egyben kolléganőjét, Adeliát, hogy menjen be vele dolgozni 8 óra előtt. A rövidhajú lány eleinte vonakodott, aztán végül sikerült őt rávenni, ami annak volt az eredménye, hogy Rachel cserébe felajánlotta, belenézhet az Imperium-ügy aktájába, hátha Adelia is tud segíteni a nyomozás előrehaladásában, ugyanis a lány rendkívül ügyes volt a hackelésben és mesterien értett ahhoz, hogyan nyomozzon ki valamit. Rachelnek pedig jelenleg igen nagy szüksége volt arra, hogy haladást érjenek el az ügyben. 

– Nem tudom, tudod-e – kezdett bele Adelia, miközben felnyitotta a laptopját – , de David Hollis már pályázott az Imperium-ügy vezetésére. 

A sötéthajú lány kelletlenül forgatta meg szemeit, miközben beleharapott a croissant-jába, majd kortyolt egyet a feketekávéjából, amit a sarki kávézóban vett munka előtt. Köztudott tény volt, hogy David Hollis ki nem állhatta őt, s szent meggyőződése volt, hogy Rachelt kirúgták az FBI-tól, holott az igazság teljesen más volt. 

– És mit szólt erre, Jack? – kérdezett vissza Rachel, miután felállt a székből, mire a másik lány elvigyorodott.

– Hogy soha nem adná neki az ügyet – vigyorgott tovább teliszájasan, Adelia. – Látnod kellett volna Hollis arcát, mint akit pofon vágtak. 

– Nem lehetett kellemes az egójának, az biztos – bólintott egyet a sötéthajú lány és megállt egy hatalmas szürke tábla előtt.

Halk sóhaj hagyta el az ajkait, ahogyan tekintetét az előtte lévő táblára irányította, amelynek a tetején csak annyi állt nagy, vastag betűkkel, hogy „IMPERIUM – ÜGY”. Rachel nyelt egyet és akaratlanul is megrohamozták őt az emlékképek, amiket legszívesebben elfelejtett volna. Csak remélni tudta, hogy talán évek múlva sikerül elfelejtenie azokat a szörnyűségeket, amik vele történtek, bár arra kevés esélyt látott. 

Hirtelen kivágódott az iroda ajtaja, majd másodperceken belül Mark jelent meg dudorászva, egy doboz fánkkal és két pohár kávéval a kezében, amit le is rakott az asztalára. A két lány felvont szemöldökkel figyelte a történéseket, majd miután Mark nyújtózkodott egyet, Adelia megköszörülte a torkát a laptopja mögül. A férfi azonnal rápillantott és összehúzott szemekkel méregette a számára ismeretlen lányt.

– Te ki vagy? – nézett értetlenkedve a rövidhajú lányra, Mark.

– Adelia Dawn, az ID egyik legjobb hackere – mutatkozott be a lány. – Te pedig Mark Logan vagy.

– Korrekt – bólintott a férfi, majd ezután Rachelre pillantott. – Ő lesz a harmadik társunk?

– Nem – rázta meg a fejét a megszólított. – Delia most csak szimplán besegít, kivételes alkalom. Még mindig kettőnké az ügy – tette hozzá az utolsó mondatot keserűen, Rachel. 

Mark bólintott egyet, azt követően pedig belenyúlt a nadrágzsebébe és kivette a fekete pendrive-ot, amit aztán az asztalára helyezett. Rachel tekintete azonnal a kicsi tárgya terelődött és erős késztetést érzett arra, hogy lecsapjon rá. Hajtotta a kíváncsiság már az első pillanattól kezdve, hogy vajon mit rejthetett a pendrive. Szinte biztos volt benne, hogy fontosabbnál fontosabb dokumentumokkal volt tele, s alig várta már, hogy megnézzék. 

– Ideje megnézni a pendrive-ot – szólalt meg Mark és feltartotta a fekete tárgyat.

Rachel szélesen elvigyorodott, majd átvette a feléje nyújtott pendrive-ot és a kivetítő melletti gépbe dugta, aminek a képernyőjén azonnal felugrott a telepítő program és futtatni kezdte a csatlakoztatott adathordozót. A sötéthajú lány feszülten figyelte, ahogy a gép futtatja a programot, körmeivel megállás nélkül kopogtatott az asztalon, ami kezdte sérteni Adelia fülét, ám jobbnak látta, ha nem szól semmit. Mark csakúgyan feszülten nézte a számítógép képernyőjét, amikor pedig a program elérte a 100%-ot, megkönnyebbülten sóhajtott fel, hogy semmi gond nem volt a pendrive-al. 

Hirtelen mappák és dokumentumok ezrei tárult a két nyomozó elé, különböző szám és betű kombinációkkal, amiknek látszólag nem volt értelmük. Azonban annál többről volt szó, s azt mindketten tudták. Mark összeszűkítette barna szemeit.

– Mik lehetnek ezek a kódok? – kérdezte a partnerét, aki egy percre sem vette le a tekintetét a képernyőről.

– Ezek dátumok lesznek, látod? – mutatott a lány a monitorra. – Ott van, hogy 2016 és ha lejjebb megyünk, akkor a harmadik és negyedik szám egy idő után megváltozik az első  kettő kivételével. Itt már 2017 van – tekert lejjebb Rachel, Mark számára pedig végre világossá vált a dolog. 

– Az oké, de a betűk mit takarnak, Rae? – jött az újabb kérdés a férfitől, Rachel pedig elhúzta a száját a becenév hallatán.

– Szerintem monogrammok lesznek – gondolkodott el egy pillanatra a lány.

– És honnan fogjuk tudni melyik mappában vannak a fontosabb fájlok?

Rachel a kérdés hallatára gondterhelten kezdte el szugerálni az előtte lévő mappákat. Ugyan nem számolta meg, de szinte biztos volt abban, hogy minimum ötven darab mappa volt a pendrive-on, amik legalább tíz vagy annál is több fájlt tartalmaztak.  

– Próbáljátok meg rendszerezni – szólalt meg Adelia, aki addig a pillanatig néma csendben figyelte a két nyomozó tevékenységét.

– Hogyan? – fordult hátra Mark és érdeklődve felvonta a szemöldökét.

Adelia megforgatta a szemét.

– Nézzétek meg a legutóbb módosított mappákat, meg amik a legtöbb fájlt tartalmazzák. Nyilván azok lesznek a fontosabbak és az aktuálisak. 

A sötéthajú lánynak kétszer sem kellett mondani, azonnal nekilátott a munkának, közben pedig Mark, a szék támlájának támaszkodva figyelte, ahogyan a fiatal lány a rendezés kategóriánál rákattintott az utolsó módosítás pontra és hirtelen az összes mappa helyet változtatott a listán. Az első helyre a „20170515RM” nevezetű mappa került, ami hat dokumentumot tartalmazott.  Rachel elgondolkodva szemlélte a hosszú listát.

– Mikor volt május 15.-e? – kérdezte a többiektől.

– Egy hete – mondta Adelia fel se nézve a laptopja mögül.

– Nyisd meg a mappát, Rachel – felelte Mark, hangja kissé parancsolóan csengett, ami ugyan nem tetszett a lánynak, de végül engedelmeskedett és rákattintott.

Ahogy a lány ráment a mappára, eléjük tárult mind a hat dokumentum, amik közül kettő PDF fájl volt, a többi pedig rendes Word dokumentum. Rachel, mielőtt még Mark megszólalhatott volna, megnyitotta a két PDF fájlt, amik közül az egyik egy számla volt Roger Miles névre kiállítva, míg a másik egy átvételi nyilatkozat volt. Vajon miről van itt szó?, gondolkodott el magában a lány, ám hamar megkapta arra a kérdésére a választ, miután megnyitotta az egyik szöveges dokumentumot, ami a „01-es számú szállítmány” nevet viselte. Különböző szavak voltak felsorolva egymás alatt, mint például metamfetamin, kokain, fenciklidin, oxikodon vagy ketamin, mellettük pedig mennyiség és ár volt írva. Rachelnek nem kellett kettőt találnia, hogy mik is voltak azok a bizonyos szavak. 

– Ezek..? – kezdett bele a kérdésébe Mark, mire a lány közbevágott.

– Igen, drogok – erősítette meg a tényt, Rachel. – Méghozzá elég veszélyesek is. 

– Hogy tudták ezeket becsempészni? – Mark hangja hihetetlenkedve csengett, kezét a tarkójára helyezve felsóhajtott. Nagyobb a baj, mint gondoltam.

– Az Imperiumnak megvannak a sajátos módszereik – mondta frusztráltan a lány.  – Meg kell találnunk az alraktárat, ott lesznek a becsempészett drogszállítmányok.

– És mi lesz a főraktárral? Ha jól tudom ott pedig a kiáramló szállítmányok vannak. 

– Először csak az egyikkel foglalkozzunk – felelte Rachel, miközben hátrafordult a férfihez. – Aztán ha leszereltük az egyiket, foglalkozhatunk a másikkal. 

– Az micsoda ott legalul? – kérdezte hirtelen Mark, mintha csak nem is vette volna figyelembe a lány előbbi mondatát.

Rachel összeráncolta a szemöldökét, majd visszafordult a monitor felé és kicsit lejjebb ment a listán, egészen addig amíg el nem ért a legutolsó mappához, ami mellett egy lakat volt. A fiatal nyomozónő meg se próbált rákattintani, tudta, felesleges lett volna, ugyanis a dokumentum jelszóval volt védve. Egy hümmögés hagyta el a száját és ismét hátrafordult, de most Adeliára pillantott.

– Van egy kis gondunk, Delia – kezdett bele a sötéthajú lány, mire az említett rápillantott.

– Mi történt? – kelt fel a lány, majd odament a másik kettő nyomozóhoz és az ő gépükre terelte tekintetét.

– Fel tudod törni ezt a mappát? – jött a kérdés Marktól, aki reménykedve nézett a lányra.

Delia elgondolkodott egy pillanatra, torkából halk sóhaj szakadt fel.

– Megpróbálhatom felül írni, de ha felismeri a hacker programomat, akkor elképzelhető, hogy a pendrive megsemmisíti önmagát és el fog veszni az összes dokumentum. 

A két nyomozó összenézett, majd végül Rachel bólintott egyet, jelezve a barátnőjének, hogy szabad a pálya. Adelia pár másodpercig habozott, mintha csak mérlegelte volna a következményeket, ám végül megadóan helyet foglalt a széken, amit Rachel adott át neki. Akármennyire is remek volt a hackelésben, a lány tartott attól, hogy el fogja szúrni a rá bízott feladatot, s annak következtében minden dokumentum oda fog lenni, az pedig nem lett volna kedvező a nyomozásnak. Nyugalom, suttogta magában a rövidhajú lány, ahogy csatlakoztatta a telefonját a gépbe és pár kattintást, engedélyezést követően elindította a hacker programot, ami szinte azonnal megrohamozta a zárolt mappát. Rachel és Mark feszülten figyelték felváltva a monitort és a kivetítőt, miközben imádkoztak, hogy működjön a dolog és minden adat sértetlenül megmaradjon. Csak a fekete hátteret és a zöld szám és betű kombinációkat látták a kijelzőn, amit Adelia látszólag teljesen megértett. Ujjait egy percre sem vette le a billentyűzetről, ami megállás nélkül adta ki a hangokat, jelezve a többieknek, hogy folyamatosan fut a program. 

Fél óra telhetett el a hacker program futtattása óta, azonban Rachel számára többnek tűnt annál. Mindhárman idegállapotba kerültek az utolsó tíz percekre. Míg Adelia gondterhelt arckifejezését felváltotta az elégedett, addig Mark megállás nélkül fel-alá járkált az irodában és motyogott magában, Rachel legnagyobb bosszúságára, aki karbatett kezekkel dőlt neki az asztalának, s onnan nézte a többieket. Két másodperc múlva Adelia törte meg a síri csendet, mire Mark és Rachel azon nyomban odafutottak a lány mögé. 

– Sikerült? – kérdezte reménykedve az ID-ügynök. 

– Feltörtem a mappát – mondta büszkén Adelia, aminek következtében egy sikkantást nyert Racheltől. 

– Egy Isten vagy, Dawn! – csapta össze kezeit Rachel ujjongva. – Kattints akkor rá, nézzük meg mit tartalmaz. 

Abban a pillanatban, hogy megnyitották a zárolt mappát, a három ügynök minden szörnyűségre fel volt készülve, csak arra nem, ami eléjük tárult a feltörést követően. Adelia ajkai egy ’o’ betűt formáztak, Rachel lélegzete teljességgel elakadt, Mark szemei pedig sokkolva meredtek a képernyőre. Több száz különböző, fiatal lány eltűnési plakátja jelent meg előttük, amik valószínűleg a rendőrségtől származtak, miután bejelentették nekik az eltűnésüket. Ami leginkább elborzasztotta a három nyomozót, az az volt, hogy egyik lány sem lehetett több 25 évnél. Rachel agyában azonnal elkezdtek forogni azok a bizonyos kerekek, s nem kellett profinak lennie ahhoz, hogy rájöjjön mit is jelentettek az eltűnési plakátok. Rachel idegesen megmasszírozta az orrnyergét, majd hátat fordított a monitornak és a másik kettő személynek, ami rögvest feltűnt a CA-ügynöknek. 

– Baj van, Rae? – Mark hangja gyanúsan kíváncsian csengett, ami nem tetszett a lánynak, s érezte, hogy kezd felmenni benne az a bizonyos pumpa.

– Szerinted, Logan?! – fakadt ki a lány. – Nem láttad a több ezer eltűnt lányt?! 

– De, láttam és.. – kezdett bele a férfi újból, ám Rachel indulatosan félbeszakította.

– Ők mind a szexrabszolga piacon vannak! Mindegyikük eltűnéséhez az Imperiumnak van köze! Szerinted nincs baj? Ez hatalmas baj, Logan, vedd már észre! Kitudja mennyi van még életben közülük!

– Baszki, Rachel, nyugodj már le – csitította Mark a lányt, ugyanis neki is kezdett fogyni a türelme. 

– Ne parancsolj nekem! – emelte fel még jobban a hangját a sötéthajú nyomozónő. 

Mielőtt azonban kitörhetett volna egy újabb veszekedés a két rivális ügynök között, Adelia megköszörülte a torkát és a két nyomozó közé állt, akik szemtől szembe voltak egymással. Mindketten elhallgattak és a rövidhajú lányra tekintettek. Rachel forrongott a dühtől, csakúgy, mint Mark. Utálta, ha valaki ok nélkül ordítozott vele. 

– Mi lenne, ha először csak a drogkereskedelemmel foglalkoznátok? – tette fel a kérdést Adelia. – Ha a két raktárat leszereltétek, utána foglalkozhattok a szexkereskedelmi központtal. Nem lenne egyszerűbb? 

– Remek ötlet, Adelia – mondta Mark, megütve a szarkasztikus hangnemet, miközben farkasszemet nézett Rachellel. – Legalább valakibe szorult némi ész. 

Rachel válaszként felmutatta a férfinek a középső ujját, aki csak elvigyorodott, ugyanis tudta, azt a vitát megnyerte. Azt követően, hogy lecsillapodtak a kedélyek az ID-épületének táján a két rivális ügynök úgy döntött, hogy összeírják a szürke táblára, amit addig tudtak a bűnszervezetről, annak reményében, hogy könnyebb lesz lépést tartani az Imperiummal. Három nagyobb oszlop került az IMPERIUM szó alá. Az első a drogkereskedelem, a második a szexkereskedelem, a harmadik és egyben utolsó pedig a bérgyilkos, éjszakai bárok oszlop volt. Mindegyik oszlop alá leírták a megfelelő adatokat, amik a rendelkezésükre álltak, s szinte biztosra vették, hogy ahogy haladni fognak a nyomozásban, egyre jobban bővülni fognak az oszlopok alá írtak. 

Az ID-ügynök rátekintett a drogkereskedelem nevezetű oszlopra, ahova Roger Miles neve felkerült. Egy pillanatig elgondolkodva bámulta a nevet, aztán beugrott neki valami. Csapdát kell állítani. Odalépve az asztalához, kihúzta az egyik fiókot, amiben az Imperiumtól ellopott notesz pihent, s kivette onnan. Villámgyors sebességgel lapozgatta a fekete kis könyvet, egészen addig, amíg el nem érte a telefonszámoknál az „R” betűs részt. Végül a lap közepén megtalálta azt, amit keresett. Elővéve a telefonját, beírta az ismeretlen drogkereskedő mobilszámát, majd tárcsázni kezdte. Adelia felvont szemöldökkel figyelte a történéseket, míg Mark a tábla bővítésével volt elfoglalva. 

Pár másodperces várakozás után felvették a telefont.

– Roger Miles, kivel beszélek? – jött a hang a vonal másik végéről.

– Raven vagyok és a dílerem adta meg a mobilszámát, mondván, hogy magának ütős cuccai vannak – használta a szokásos álnevét az ID-ügynök. 

Morgás hallatszott a mobil túloldaláról, Rachel pedig beleharapott az ajkába. 

– Ki a dílered, kislány? – a kérdés hallatán, a lány úgy érezte, mintha leöntötték volna jeges vízzel. Lefagyott. 

Segélykérően pillantott Adeliára, aki felmutatva az ujját jelezte neki, hogy várjon egy kicsit, amíg a laptopján valamit beírt a keresőbe.

– Miért olyan fontos az? – próbálta beszéltetni a férfit, Rachel, közben pedig a barátnője mögé lépett, aki nevermore-i dílerekre keresett rá a neten. 

– Azonosítás szempontjából elég fontos – kuncogott Roger. – Vagy netán mégsem akarod azt a cuccot, Raven? – nyomta meg erőteljesen a lány nevét, aminek köszönhetően Rachel arca összerándult. 

– Kígyó – vágta rá a nyomozó, miután Adelia rámutatott az egyik drogdíler nevére.

– Parancsolsz? – a férfi hangja zavartan csengett, Rachel pedig elvigyorodott.

– Azt mondtam, Kígyó – ismételte meg határozottabban. – Ő a dílerem. 

Pár másodperces néma csend keletkezett, majd végül a férfi felsóhajtott, ami gondterheltnek hallatszott. 

– Mi kellene, kislány? És mennyi?

– 30 kiló ketamin – válaszolta rögtön Rachel, majd csettintett egyet a nyelvével. – Megoldható?

– Meg – dörmögte a férfi. – 300 dollcsi lesz. 

– Nem probléma a pénz – felelte negédesen a nyomozónő. – Ma délután esetleg meg is kaphatnám? 

– Hol szeretnéd átvenni, kislány? 

– A fő út melletti kávézóban, a Flaming Birdben – mondta újból a lány. 

– Szokatlan egy hely, de legyen – felelte végül, Roger. – Ott találkozunk 16 óra 40 perckor, Raven. Remélem felismersz. 

Azzal a mondattal pedig megszakadt a vonal. Rachel megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, amit addig a percig visszatartott, s helyet foglalt az egyik székben. Mark elismerősen biccentett a lány felé, Adelia pedig csak vigyorgott. 

– Készülj, Logan – mondta az ID-ügynök. – Délután bevetésünk lesz. 

A férfi bólintott egyet újból, majd tovább folytatta az elkezdett munkáját a táblánál, míg a két lány a számítógépen nézegette a mappákat és a dokumentumokat. 

Egyikük sem sejtette, hogy az egész telefonbeszélgetést, valahol, távolabb az ID-épületétől, teljes egészében rögzítették.