2. Can I trust what I'm given?

Sziasztok!
Először is köszönöm szépen az előző fejezethez érkező kommenteket és a sok-sok oldalmegjelenítést. :) Örülök, hogy elnyerte a tetszéseteket a történet.
Másodszorra pedig meghoztam a várva várt második fejezetet, ami közvetlenül az előző fejezet eseményeitől folytatódik. Találkozhatunk ebben a részben az ID és a CA vezetőjével, s innentől fognak nagyjából beindulni a dolgok. :)
Kellemes pénteket és hosszú hétvégét kívánok mindenkinek! 😊💕 Örülnék pár visszajelzésnek.
Jó olvasást kívánok!
Faithe

MÁSODIK FEJEZET: CAN I TRUST WHAT I'M GIVEN?

– Mi lenne, ha inkább mindkettőt nekem adnátok?

Másodpercek alatt feszült, nyomasztó csend telepedett a hotelszobára. A két rivális ügynök korábban egymással szemben állt, azonban abban a pillanatban, hogy a három öltönyös férfi megjelent a helyiségben, a lány kénytelen volt hátrafelé tenni egy lépést és a férfi mellett találta magát, aki ismételten feltartott kézzel állt a fürdőben. Három pisztoly szegeződött rájuk, az egyikről biztosan tudták, hogy ki volt biztosítva a többiről sajnos nem. Mindegyik férfi nyakát egy apró, de jól látható kígyómintás tetoválás csúfította el, így kérdéses sem volt kiknek az emberei voltak.

Rachel nem mert megmozdulni, ahogy Mark sem, ugyanis mindketten tisztában voltak azzal, ha egy rossz vagy apró mozdulatot tesznek, akkor a járólapon végzik holtan, egy lyukkal a fejükben. A középen álló férfi intett a fejével a sötét hajú lánynak, hogy helyezze a földre a fegyverét, amit Rachel vonakodva, de végül megtett, azután pedig ő is feltartotta mindkét kezét. Mark duzzogott mellette.

– Ezt nem kellett volna – mormogta halkan a lány fülébe.

– Fogd már be – sziszegte Rachel indulatosan, s csak reménykedni tudott, hogy élve meg fogja úszni az egész helyzetet. Nem lett volna szerencsés már az Imperium-ügy elején elvérezni.

A fiatal lány először az előttük lévőkre nézett, majd utána a fürdőszoba belsejét kezdte el kémlelni. Hiába keresett bármilyen kijutási lehetőséget vagy fegyvert, amivel megvédheti önmagát és le is győzheti vele a három férfit, egyszerűen semmit nem talált. Kellemetlen érzés keletkezett a gyomrában, oldalra sandítva látta, hogy Mark a szája szélét rágta és úgy tűnt, ő is valamin erősen gondolkodott. Újabb kattanás hallatszott, még egy fegyver lett kibiztosítva az ügynökök legnagyobb bosszúságára.

– Adjátok vissza, amit elvettetek tőlünk – szólalt meg ismételten a középső férfi, ujjai erősen szorultak a fegyvere köré. Jéghideg hangja csak rosszabbá tette a helyzetet.

– Nem – vágta rá határozottan Rachel, mire a férfi felvonta az egyik szemöldökét.

Abban a pillanatban, hogy a lány kimondta azt a szót, Mark szélsebesen kirántotta a saját pisztolyát a hátsó zsebéből, és az egyik hátul álló férfit homlokon lőtte, aki abban a pillanatban összecsuklott. Csakhogy azzal nem számolt, hogy a középen álló férfinek is gyorsak voltak a reflexei, így teljesen váratlanul érte őt a bokájánál eltalált lövés. Rachel meg sem rezzent, Mark ellenben fájdalmasan felordított és a térdre rogyott, kezéből a pisztoly kicsúszott, s a lány lába mellett landolt.

– Még egy ilyen mutatvány és a társad itt fog elvérezni a fürdő padlóján – mondta az Imperium tag, miközben sötétzöld szemeivel Markot nézte, ahogy próbálta a sebből szivárgó vérzést megállítani.

– Hajrá, úgy sem vagyunk társak, nem hatna meg a halála – felelte a lány érzelemmentes hangon és vállat vont.

A középső ember tett egy fenyegető lépést Rachel felé, aki pislogás nélkül nézett farkasszemet a férfivel. Mintha csak provokálni akarná, hogy megtegye. A lány szintén tett előrébb egy lépést, nem foglalkozva a földön szitkozódó Markkal, aki körül apróbb vértócsa keletkezett. Gyorsan kellett cselekednie, ha nem akart egy hotelben meghalni.

– Haver, mi lenne ha inkább megbeszél.. – kezdett bele a CA-ügynök, de félbeszakította őt az újabb lövés, ami a feje felett haladt el és csapódott bele az egyik kölnisüvegbe. Az üveg azon nyomban apró darabokra tört, tartalma végigfolyt a falon, majd a járólapon terjedt tovább. Mark felszisszent, ahogy az egyik üvegszilánk feltépte az arcbőrét.

– A noteszt és a pendrive-ot, most! – ordított a férfi a két ügynökre, kezében megremegett a pisztoly. Rachel féloldalasan elvigyorodott.

– Gyere és vedd el – felelte a lány, hangja ártatlanul csengett és közben előre nyújtotta a retiküljét.

A férfi először gyanúsan méregette Rachelt és a kezében lévő táskát is, végül közelebb lépett hozzá, s akkor megtörtént előzmények nélkül. A lány egész végig arra a pillanatra várt, hogy kihasználja az ellensége közelségét, így minden figyelmeztetés nélkül ragadta meg teljes erőből a férfi csuklóját és csavarta ki a kezéből a pisztolyt, ami sikeresen ki is esett az Imperium-tag kezéből egy hangos kiáltás kíséretében. Azt követően Rachel a lábával hátra rúgta Marknak a saját fegyverét, aki a szabad kezével meg is ragadta azt és szíven lőtte a másik hátul álló férfit, ám nem volt elég gyors és figyelmes. A hátul lévő Imperium-tag mielőtt a földre zuhant, leadott még egy lövést Rachelre, ami sikeresen eltalálta a lányt. Fájdalmas kiáltás hagyta el az ajkait, bal tenyerét pedig reflexszerűen a jobb vállán keletkező lövési sebre szorította, amiből azonnal ömleni kezdett a vér. A kurva életbe!, szitkozódott magában az ID-ügynök és dühös pillantást vetett Markra, aki bocsánatkérően megvonta a vállát, majd barna szemeivel az utolsó, élő Imperium-tagra nézett. A középső férfi a földön kúszva próbálta megkaparintani a saját fegyverét, amelyet Rachel korábban kitekert a kezéből, azonban mielőtt elérhette volna a hőn áhított tárgyat, a lány az utolsó erejével arcon rúgta a férfit, aki hátravágódva elterült a járólapon. Mark leeresztette a fegyvert, utána pedig felszisszenve lehajolt a földön heverő pendrive-ért, ami korábban kiesett a kezéből és zsebre rakta azt. 

Rachel mindeközben nekitámaszkodott a falnak, másodperceken belül lecsúszott annak tövébe és érezte, hogy a vérveszteségnek köszönhetően teljesen legyengült. Homályos volt előtte minden, fáradtnak érezte magát. Mark ahogy meglátta a lányt, odabicegett hozzá és a lábában lévő fájdalom ellenére leguggolt mellé. 

– Jól vagy? Hívnunk kéne a mentőket – nézett aggódva a lányra, aki nyelt egyet.

– Hívd fel az ID-t – válaszolt halkan Rachel. – Szólni kell nekik...

Ám mielőtt a férfi bármit is reagálhatott volna, Rachel erőteljesen megszédült, azt követően pedig a sötétség teljesen elnyelte őt és a hideg járólapon koppant a feje. 

Mark nem tudta volna megmondani hány órára járt az idő, amikor elhagyta a Globe Hotel szobáját és a főnökével együtt az ID épülete felé vették az irányt. Este tízre tippelt volna és elővette a telefonját, hogy leellenőrizze, ám abban a pillanatban, hogy azt megtette, főnöke egy éles és nyomatékos pillantást küldött feléje, aminek következtében Mark inkább visszasüllyesztette a mobilt a zsebébe, majd pufogva kitekintett az ablakon. Miután Rachel elájult a fürdőben kénytelen volt szólni egyaránt a CA-nak és az ID-nek is, hogy nem úgy alakult a küldetés, ahogy azt a két rivális ügynökség szerette volna, no meg, hogy súlyosan megsebesültek mindketten. Tíz percbe sem tellett bele, hogy a hotelből bűnügyi helyszín legyen és hogy mindent ellepjenek a nyomozók, újságírók. Rajtuk kívül még pár civil nézelődő is akadt, akik túlságosan kíváncsiak voltak arra, mi történt a híres-neves hotelben. A saját főnöke, Frank Milton mellett még az ID vezetője, Jack Harris is idegesen viselkedett a helyszínelés alatt, azonban Mark nem tudta eldönteni, hogy a saját ügynökére vagy a CA-ra volt mérges. Perceken belül úgy is megtudom, gondolta magában a férfi, miközben az ID vezetőjének irodája előtt ült és az ablakon nézett ki Nevermore utcájára. Csak pár ember lézengett az utcán, néhol egy nyomozót pillantott meg az utcai lámpa fényénél. Halk sóhaj hagyta el az ajkait, ahogy arra gondolt, hogy kis híján meghalt a hülyeségének köszönhetően, viszont nem sokáig tudott azon agyalni, ugyanis pillanatokon belül kinyílt Jack irodájának ajtaja és a férfi intett a fejével, hogy fáradjon be a helyiségbe. Mark mély levegőt vett, majd beljebb lépett, ahol már a saját főnöke, Frank várt rá. A feszültség szinte tapintható volt a levegőben, aminek nagyjából a két idősebb férfi volt az oka. A fiatal férfi helyet foglalt Frank mellett, majd szemeivel Jackre nézett, aki miután megitta a poharában lévő vizet, leült. Kezével megmasszírozta az orrnyergét és a két CA tagra pillantott. Milton összehúzott szemekkel ült, míg Mark az ujjait tördelte, arcán egy apróbb tapasz díszelgett. 

– Térjünk is a lényegre – kezdett bele Jack. – Mit kerestetek a helyszínen?

Frank gúnyosan felhorkantott, tenyerét összecsapta.

– Mit gondolsz, Harris? – kérdezett vissza a másik férfi. – Mi is nyomozunk az Imperium ügyében.

– Lehetetlen – csapta le a tenyerét az asztalra Jack. – Mi, az Investigation Department kaptuk meg az ügyet, nem pedig a Criminal Agency!

– Tévedsz, barátom – ejtette ki gúnyosan a szót a másik, majd folytatta –, mi is szabad kezet kaptunk a nyomozáshoz.

– Nevetséges – mormogta Jack a bajsza alatt, szemüvegét megigazította.

– Nézz szembe a tényekkel, Harris – mondta hátradőlve a székben Milton. – Nálunk van a pendrive, előrébb leszünk a nyomozásban.

– Ha jól tudom, Sawyer ügynöknél meg egy bizonyos notesz van – fonta össze a karjait az ID vezetője. – Vagy tévedek? – pillantott hirtelen Markra, aki lassan bólintott egyet.

– Nem, uram, jól tudja – jött a felelet tőle. – A lánynál van a notesz.

Frank motyogott valamit, ám egyikük sem értette mit mondott. Kelletlenül nézett a saját ügynökére, s kénytelen volt belátni, hogy a noteszre is szükségük van, ha el akarnak valamit érni a nyomozásban. Jack elégedett tekintettel ült a helyén, miközben reménykedett, hogy a saját malmára tudja hajtani a vizet. Végül Frank megszólalt.

– Ez így egyik ügynökségnek sem előnyös, Harris – mondta halkan a férfi, az említett felvonta az egyik szemöldökét.

– Mit akarsz mondani, Milton?

– Azt javaslom... – kezdett bele nehézkesen az idős férfi. – Azt javaslom, hogy dolgozzon össze csak most, kivételesen a két ügynökség.

Hirtelen néma csend lett az irodában, amit a régi fali óra monoton kattogása tört csak meg. Mark megdöbbenve meredt a mellette ülő férfire, míg Jack mélyen elgondolkodva forgott a székében és egy hümmögés hagyta el a száját.

– Dolgozzanak össze? Mint egy csapat? – Frank bólintott, Jack nevetett. – Rachel utál csapatban dolgozni.

– Akkor azt ajánlom mond meg az ügynöködnek, hogy itt az idő elkezdeni a csapatjátékot, mert máshogy nem fogtok a pendrive-hoz jutni – sziszegte a másik férfi, miközben előrébb dőlt, hogy az asztalra helyezhesse a karját.

– Nekem ebbe nincs beleszólásom? – szólalt fel Mark érdeklődve.

– Nincs – vágta rá azonnal Milton, mire a fiatal férfi elhallgatott.

Jack kék szemeivel felváltva nézett a két CA tag között, majd hosszas gondolkodás és mérlegelés után végül kénytelen volt bele menni a dologba.

– Legyen, de nálunk lesz a bázis – felelte az ID vezetője.

– Rendben, megegyeztünk, Harris – állt fel a másik férfi, Mark pedig követte a példáját.

– Holnap reggel akkor itt találkozunk a tárgyalóban. 

Frank nem válaszolt a mondatra, csak bólintott egyet, jelezve, hogy felőle rendben volt a dolog, aztán a fiatal férfivel együtt elhagyta az irodát. Az ajtó halkan csukódott be utánuk, Jack pedig már előre látta, hogyan fog a fiatal lány az egészre reagálni. 

Rachel iszonyatos és hasogató fejfájásra ébredt fel. Karja zsibbadt, ami a pár órával azelőtti lövésnek volt köszönhető. Keservesen nyögött fel, majd nyitotta ki szemeit, amit abban a pillanatban be is hunyt, ugyanis a vakító fehérség erőteljesen bántotta őket. Percekbe tellett, mire rájött, hogy az ID épületében, azon belül pedig a gyengélkedőn volt, amely felért egy kórházi szobával. Nehézkesen, de felült az ágyban és pár pislogást követően, mikor már kitisztult a látása, körbenézett a helyiségben. Az ágy végénél található széken a barátnője, Adelia Dawn foglalt helyet, aki elmosolyodott a lány felébredésének láttán. 

– Hogy érzed magad, Rach? – kelt fel a székből Adelia és közelebb lépett az ágyhoz.

– Zsong a fejem – válaszolta szűkszavúan a lány, mire a másik halkan felnevetett.

– Nem csodálom, eléggé beütötted – ingatta meg a fejét a rövid hajú lány. – Vállad hogy van?

– Szintén fáj – forgatta meg a szemeit a sötétebb hajú. – De nagyjából tudom mozgatni, szóval annyira nem találhatott el. 

– Jó, de azért ne mozgasd – mondta Adelia. – Mázlid van, az a helyes pasi megmentett téged.

– Meg el is baszta a küldetésemet – morogta Rachel, miközben megdörzsölte a szemeit.

Adelia arca hirtelen elkomorodott, úgy tűnt, mint aki aggódott valami miatt, az pedig feltűnt a másiknak is. 

– ’Delia? – nézett rá Rachel kérdőn. A megszólított rá emelte a tekintetét.

– A főnök beszélni akar majd veled.

– Miről? – kérdezett rögtön vissza aggodalmasan a lány, s leült az ágy szélére.

– Szerintem ezt jobb, ha nem én közlöm veled. 

A fiatal lányt hirtelen rosszabbnál rosszabb gondolatok kerülgették, egyik kezét a homlokához szorította, s próbálta kizárni a negatív elméleteit, miszerint a főnöke ki akarja őt rúgni, fel akarja függeszteni hónapokra vagy elvenni tőle az Imperium-ügyet. Nem foglalkozva azzal, hogy pihennie kellene, Rachel leugrott az ágyról és a kijárat felé vette az irányt, otthagyva egyedül Adeliát a gyengélkedőn. Útja azonnal Harris irodájához vezetett, mikor pedig elérte azt a bizonyos barna ajtót, minden gondolkodás nélkül kopogott rajta. Másodpercek múlva egy „Szabad!” hallatszott és Rachel egy mély levegő vételt követően benyitott az irodába. Jack háttal állt neki, éppen az ablakon nézett ki Nevermore utcáira. A lány megköszörülte a torkát, hogy végre magára vonja az idősebb férfi figyelmét, aki egy rövid szünetet követően megfordult, jobb kezében egy meggyújtott szivar égett. Rachel nem kertelt, szeretett hamar a tárgya térni, mindig is feleslegesnek gondolta a kerülgetést, az nem az ő asztala volt. Ő mindig vakmerően belevágott a dolgokba. Minél hamarabb, annál jobb.

– Adelia mondta, hogy akar velem beszélni.

Az idősebb férfi féloldalasan elmosolyodott. Természetesen máris a tárgyra tér, gondolta magában, majd egy sóhaj szakadt fel a torkából.

– Az Imperium-ügyről van szó – kezdte el a főnöke, aztán szünetet tartott. – Nem fogsz ennek örülni, Rachel..

– Bökje már ki miről van szó! – parancsolta a lány, hangja türelmetlenül csengett.

– Mostantól együtt fogtok Mark Logannal, a CA-ügynökével dolgozni az ügyön.

Síri csend lett. Egyikük sem mert megszólalni, Rachel úgy érezte magát, mint akit nyakon öntöttek egy vödör jeges vízzel. Frank tudta, csak másodpercek kérdése és a lány őrjöngeni fog, így a legrosszabbra is felkészült. A sötét hajú lány mélyen a tenyerébe vájta körmeit, erős hányinger tört rá, a világ pedig forogni kezdett körülötte. Ez lehetetlen.

– Micsoda? – Rachel hangja hozzá képest is szokatlanul halkan csengett.

– Sajnálom, Miss Sawyer – mondta komoly hangon a férfi. – Így lesz a legjobb.

– Mégis kinek!? – kiáltott fel a lány. – Tudja, hogy utálok csapatban dolgozni! Hogy tehette ezt velem? 

– Rachel... – próbálta nyugtatni az ID ügynököt Jack, ám az durván közbevágott.

– Nem! Nem fogok együtt dolgozni vele. Kis híján meghaltam miatta! Nem kockáztatom az életemet újból! 

– Ha nem működsz együtt, akkor sajnos távoznod kell és ez végleges, Rachel.

A lány döbbenten meredt az idős férfire, aki rideg nyugalommal állt a hatalmas ablak előtt, aminek köszönhetően Rachel úgy érezte magát, mintha egy groteszk, gengszter filmbe került volna, ahol belekényszerítik egy olyan szituációba, amiből nem menekülhet ki nyertesként. Rachel pedig utált veszteni. Kiengedte a szorításból az ujjait, tenyere belsejét félhold alakú sebek tarkították. 

– Jó, legyen – szólalt végül meg. – De, ha meghalok amiatt az idióta miatt, akkor az a maga felelőssége lesz, Jack.

Azt követően, hogy a lány a mondat végére ért, egy aprót biccentett a főnökének, majd sietősen elhagyta a helyiséget, az ajtó kissé hangosan csapódott be utána, amire Jack csak megrázta a fejét, de elégedetten vette tudomásul, hogy Rachel belement végül a csapatmunkába. Úgy gondolta, talán azzal a küldetéssel végre sikerül majd a lány hozzáállását megváltoztatnia és legyőznie az FBI-nál történteket.

Míg Jack elégedett volt, addig Rachel tombolt az elfojtott dühtől, annak köszönhetően pedig úgy döntött, mielőtt haza megy, levezeti a feszültséget a szokásos helyén. A lőtéren. Belépve a helyiségbe rögvest felvette a fülvédőt és a védőszemüveget, majd megragadta a hozzá legközelebb lévő fegyvert, ami egy 9 mm-es kaliberű pisztoly volt és azt követően megállás nélkül lőni kezdett a kihelyezett golyófogókra. Azzal sem foglalkozott, hogy a jobb válla sérült volt, minden csalódását ott, abban a pillanatban leakarta vezetni, ami végül sikerült neki enyhébb fájdalmak árán. Válla miatt az utolsó golyófogót már nem vette célba, így inkább úgy határozott, az eredményeit kezdi el nézegetni, s jókedvűen állapította meg, hogy többször talált célba. Ez már félsiker, eresztett meg egy mosolyt magában, majd miután levette a védőfelszereléseket hallotta, ahogy a lőtér ajtaja kinyílt és egy magas, barna hajú férfi lépett be. Rachel kelletlenül felnyögött. Itt sem lehet nyugtom.

– Helló csapattárs! – üdvözölte a lányt, Mark boldogan vigyorogva. 

– Mondd még egyszer ezt és a következő golyó a szemed között fog landolni – válaszolta Rachel nyugodt hangon, miközben a helyére rakta a szemüveget és a fülvédőt.

– Harcias vagy, ez tetszik – kuncogott a férfi. – Jó csapatot fogunk alkotni. 

– Nyilván – felelte szarkasztikus hangon a lány.

– Szóóóóóval – nyújtotta el a szót Mark. – Rachel Sawyer vagy, igaz?

A lány kedvetlenül bólintott.

– Te pedig Mark Logan – jött az unott válasz a sötétebb hajútól.

– Az első és egyetlen! – vigyorgott a férfi, mire a lány megforgatta a szemeit.

Mark tekintete a lány kezében lévő pisztolyra siklott, azután felnézett a golyófogókra és elismerően füttyentett egyet.

– Legtöbbjük bement – bökött a fejével a céltáblákra, Rachel követte a tekintetét és vállat vont, már amennyire tudott.

– Utolsóra már nincsen energiám – sóhajtott fel a lány csalódottan, ami Marknak is feltűnt, így közelebb lépett hozzá. 

– Mi lenne, ha segítenék? Ne vesszen kárba – ajánlotta fel kedves hangon, Rachel pedig gyanúsan kezdte el méregetni a férfit.

A fiatal lány túl fáradt volt ahhoz, hogy veszekedni kezdjen a vele, így megadóan belement a dologba, nem számítva a következményekre. Rachel megfordult, majd újból a lőtért kezdte el kémlelni, miközben érezte, ahogy Mark folyamatosan közelebb lépett a hátához, egészen addig, amíg teljesen neki nem simult annak. Zavartan nyelt egyet a lány és felszegte a fejét, miközben a pisztolyt szemmagasságba helyezte.

– Nem jól tartod – mondta a férfi és hátulról előre nyúlva megragadta a lány két kezét, hogy a helyes magasságba emelje.

– Most a jó – suttogta Rachel fülébe, ajka pedig enyhén súrolta a lány fülcimpáját, aki azonnal megborzongott. 

Mark elengedte az előtte álló kezeit, majd önkéntelenül is Rachel derekára helyezte a sajátját, ki ennek hatására rögtön feleszmélt és durván lökött egyet a férfin, aki hátrébb tántorodott.

– Szállj le rólam, Logan – morogta, azután Rachel leengedte a pisztolyt, s maga mellé helyezte. Mark megrázva a fejét halkan felnevetett.

– Összetöröd a szívem – helyezte tetetett fájdalommal a szívére bal kezét.

– Örülj, hogy az arcodat nem – vágott vissza Rachel és minden további szó vagy magyarázkodás nélkül távozott a lőtérről.

Mark szótlanul figyelte a lány távolodó alakját, s miután már nem látta azt, megeresztett magának egy apró vigyort. Kezébe vette a Rachel által otthagyott pisztolyt és úgy döntött, ha már úgy is ott volt a lőtéren, akkor gyakorol egyet. Vajon bízhatok benne?, merengett el magában és közben elsütötte a fegyvert, ami azonnal célt talált.